Laza Ötvenes
Nem, nem valaki hanem valami. Ez az az uszkve ötven kilométer amit megtettünk, hogy elvigyük azt a hatalmas mennyiségű adományt, amit tőletek kaptunk.
Szombat reggel 10:00.. Azaz 9:45.
Ekkor érkezett meg az első önkéntesünk.
10 óra után 10 perccel már tizenhárman álltunk csatasorban, hogy elinduljunk. Ez ám a lelkes csapat!
A viszonylag rövid logisztikázás után 11-re sikerült mindent elpakolnunk.
Mindent.
Ennél jobban ki sem lehetett volna számolni, ennél jobban be sem tudtuk volna lőni, hogy mi az ideális létszám.
Mivel az otthon címe érthető okokból nem publikus így mi sem írjuk le a pontos útvonalat, de hisszük elegendő annyi, hogy nem Budapesten van.
Start.
A belvárosi forgalom után egy-két külső kerületben, majd Budapesten túl, tökéletes tempóban lehetett haladni. Szinte minimális volt az autóforgalom így atrocitás mentesen haladtunk a cél felé. A térképen megnéztük, hogy az otthon hol van, de azt nem, hogy egy „kisebb hegy” tetején.
Miután felmásztunk s megtaláltuk, a hirtelen jött fáradtság a fogadtatástól azonnal el is múlt.
Ilyen kedvesen, ilyen meghatódva még sehol nem fogadtak minket. Szalai Gyöngyi a Lea koordinátora várt minket. Sajnos sok bentlakóval nem találkoztunk, mivel Pünkösd van, ők is családot látogattak. Már aki tudott persze.
Az adományok átadása után Gyöngyi beszélt nekünk az otthonról, az ott lakókról és mindazon nehézségekről amiket ezek a fiatal anyák, nap mint nap átélnek. Nem részletezném, mert a lista sajnos nagyon hosszú, de döbbenten hallgatuk. Szövevényes problémák, melyeket megoldani szinte lehetetlenségnek tűnik, de ők a hét minden napján azért küzdenek hogy enyhítsék, megoldják ezeket.
Megnéztük a szobákat, ahol két anya lakik egy-egy gyermekkel, illetve a hátsó kertet ami egyben játszótér is.
Szerény, de csodálatos és barátságos környezet.
Majd egy órát voltunk ott, majd indulás vissza mert, várt minket a jól megérdemelt jutalom,
hekk, uborka, palacsinta na és egy jó hideg sör vagy fröccs formájában.
A tekerés és az ebéd után maradtunk még pár órát, beszélgettünk és érzésem szerint egy nagyon jó kollektíva kezdi magát kinőni. Az eddigi legnagyobb gyűjtésen vagyunk túl és tervezzük a következőt.
Önkéntese... azaz barátaink és nélkületek, akik ezt a rengeteg mindent hoztátok, ez lehetetlen lett volna.
Köszönjük nektek még egyszer, és nem utoljára.
