Budapest Bike Maffia

2012. Július 8-án egy közös tekerésre hívunk benneteket. 
Itt tudsz jelentkezni és követni az információ áradatot :
https://www.facebook.com/events/359284274139227/

Egy kisebb túra keretén belül meglátogatjuk az Árvácska Állatmenhelyet, mely Szentendrén található, ahol sacc/kb 140 eb és 60 macska várja, hogy megsétáltassák, kicsit törődjenek velük. 
Nem titkolt célunk, hogy a látogatás után kicsit megcsappanjon a menhely lakóinak száma, illetve olyan önkénteseket toborozzunk, akik a jövőben is hasznára lehetnek az állatotthonnak.
A program még alakulóban de az otthon meglátogatása után a közös 
hekk illetve lángos fogyasztás szinte evidens. 
Maximum 60 ember jöhet, ez az ideális létszám. 
Ha többen jelentkeztek, akkor egy következő alkalmat is garantálunk nektek. 

Akkor gyere ha: 
Van bringád és bírod a Budapest - Szentendre - Budapest távot. 
Ha szereted az állatokat. 
Ha a bázisra tudsz érkezni reggel 08:00-ig. 

Ha jössz, a táskádba tegyél minél több macska és kutyakaját, hisz az ember nem megy vendégségbe üres kézzel! 

Tervezett indulás 
Július 8. | 08:00 

Laza Ötvenes

Nem, nem valaki hanem valami. Ez az az uszkve ötven kilométer amit megtettünk, hogy elvigyük azt a hatalmas mennyiségű adományt, amit tőletek kaptunk. 
Szombat reggel 10:00.. Azaz 9:45. 
Ekkor érkezett meg az első önkéntesünk. 
10 óra után 10 perccel már tizenhárman álltunk csatasorban, hogy elinduljunk. Ez ám a lelkes csapat!
A viszonylag rövid logisztikázás után 11-re sikerült mindent elpakolnunk. 
Mindent. 
Ennél jobban ki sem lehetett volna számolni, ennél jobban be sem tudtuk volna lőni, hogy mi az ideális létszám.

Mivel az otthon címe érthető okokból nem publikus így mi sem írjuk le a pontos útvonalat, de hisszük elegendő annyi, hogy nem Budapesten van.

Start. 
A belvárosi forgalom után egy-két külső kerületben, majd Budapesten túl, tökéletes tempóban lehetett haladni. Szinte minimális volt az autóforgalom így atrocitás mentesen haladtunk a cél felé. A térképen megnéztük, hogy az otthon hol van, de azt nem, hogy egy „kisebb hegy” tetején.
Miután felmásztunk s megtaláltuk, a hirtelen jött fáradtság a fogadtatástól azonnal el is múlt. 
Ilyen kedvesen, ilyen meghatódva még sehol nem fogadtak minket. Szalai Gyöngyi a Lea koordinátora várt minket. Sajnos sok bentlakóval nem találkoztunk, mivel Pünkösd van, ők is családot látogattak. Már aki tudott persze. 
Az adományok átadása után Gyöngyi beszélt nekünk az otthonról, az ott lakókról és mindazon nehézségekről amiket ezek a fiatal anyák, nap mint nap átélnek. Nem részletezném, mert a lista sajnos nagyon hosszú, de döbbenten hallgatuk. Szövevényes problémák, melyeket megoldani szinte lehetetlenségnek tűnik, de ők a hét minden napján azért küzdenek hogy enyhítsék, megoldják ezeket. 
Megnéztük a szobákat, ahol két anya lakik egy-egy gyermekkel, illetve a hátsó kertet ami egyben játszótér is. 
Szerény, de csodálatos és barátságos környezet.
Majd egy órát voltunk ott, majd indulás vissza mert, várt minket a jól megérdemelt jutalom, 
hekk, uborka, palacsinta na és egy jó hideg sör vagy fröccs formájában. 

A tekerés és az ebéd után maradtunk még pár órát, beszélgettünk és érzésem szerint egy nagyon jó kollektíva kezdi magát kinőni. Az eddigi legnagyobb gyűjtésen vagyunk túl és tervezzük a következőt. 
Önkéntese... azaz barátaink és nélkületek, akik ezt a rengeteg mindent hoztátok, ez lehetetlen lett volna. 
Köszönjük nektek még egyszer, és nem utoljára.

TOY STORY 

A több hetes gyűjtés után az összegyűlt a nem csekély mennyiségű játékot ma végre kivittük a Wesley János ovi lakóinak.

Egy defektjavítást és egy kis logisztikai háborút követően öten indultunk útnak. Valahogy sikerül mindig alálőni az emberek mennyiségét, de a játékok ide-oda rakosgatásával végül háromnegyed óra alatt sikerült összecsomagolnunk. 
Mivel az út nem volt különösebben izgalmas, mert kb. olyan gyorsak voltunk, hogy már jöttünk is szembe, sokat nem érdemes róla írni. Talán annyit hogy szinte mindegyikünknek kilógott egy-egy plüssállat feje a táskákból a gyerekek nem kis örömére, illetve személy szerint Krisztián vállalkozott az óriáskutya elvitelére, így megkapta hivatalosan is a dogman titulust. (A képek között meg tudjátok csodálni).

Az oviban kanál és tányércsörgés fogadott, a gyerekek épp ebédeltek. A tervünk az volt, hogy olyan helyre pakoljuk a játékokat ( a csoport valamely sarkába ) ahol azonnal tudnak válogatni, s mi dokumentálni tudjuk azt, de mivel ott ettek, így erről letettünk. 
A gyermekek öröme így nem jön át, de biztosak vagyunk abban, hogy mikor ezen sorok íródnak, páran új „barátokra” tettek szert. 

Köszönjük a sok játékot és előzetesben annyit elárulunk, hogy aki ígért, de végülis nem tudott hozni, megteheti hamarosan, hiszen a gyermeknaphoz közeledvén ugyanilyen gyűjtést szervezünk. 
Üdv
Maffia

A nyúlon túl.
De most már tényleg.. 

Mert hogy túl vagyunk rajta. 
Nagy Robi nyereményét, a 10 kg nyúlhúst , melyet felajánlott a maffiának, s ránk bízta hogy vigyük olyan helyre ahol ennek a lehető legjobb helyét megtaláljuk. A másfeledik akciónk alkalmával, közvetlenül szenteste után Dec. 25-én jártunk a Táblás Átmeneti Szállóban, ahol tapasztaltuk, hogy milyen emberi körülményeket lehet teremteni sok – sok olyan embernek, akiknek a mindennapi betevőt maguknak kell megszerezni. 

Bori, a Kétker Étkem Konyha konyhatündére volt aki lesütötte ezt a nem csekély mennyiséget. 
Csodás köretet is varázsolt mellé, mely a nyúllal együtt egy egész délutánjába és estéjébe került, gigászi harcot folytatva a medvehagymás dödölleheggyel, a párolt, vitaminban gazdag zöldségekkel. 
Hatalmas köszönet jár neki, mivel időt, energiát vállalva, a tűzforró sütők és tűzhely mellett izzadta át ezt a napot. Kösz Bori! 
Ezúttal hárman vállalkoztunk a kivitelre. 
A konyhára való érkezésünkkor még javában sültek a dödöllék, és a combok a sütőben, a zöldség a párolóban. Míg Bori sütött, koordinált, mi besegítettünk a végfázisnál ; 
A masszából golyókat gyúrtunk, és megfelelő, szállításra alkalmas dobozokba gyűjtöttünk mindent. 
Rajt. 
Kicsit úgy néztünk ki, mint akik épp költöznek, ( persze hogy nem fért el normálisan ) de oda se neki. 
Megérkezésünkkor kíváncsi szemek és a „Táblás” két szoc. munkása várt már minket. 
Kis tanakodás után, - mivel nem lehetett tudni hogy a 80 emberből hányan fognak kapni, megfeleztük az adagokat. Hangosbemondó ON, aki kér jöjjön. 
Jöttek, s kaptak. Kisebb de nagyon finom adagokat. 
Pártíz percnyi osztás után úgy kb. 40 ember jött le éhesen. 
Mivel maradt, így azok, akiknek a helyzetük odabent a „leghátrányosabb” jöhettek még egyszer, illetve az ott dolgozók fel is vittek a szobákba. 
Az osztás után a Táblás ügyeletben lévő dolgozójával, Brigittával egy kicsit „szakmáztunk” ill. beszélgettünk egy kávé mellett ( köszönet a kávéért ) megmutatta nekünk az egész épületet. 
A kettő ill. négy ágyas szobák , a tiszta társalgó, a közös konyha, a másodikon nagyon szerény kis könyvtár mutatta, hogyan lehet ugyan hatalmas energiákat felemésztve, de kulturáltan, emberi körülményekhez méltóan működtetni egy ilyen szállót. 
A folyosón lépkedve és a szobákat megnézve a szappan illata, a takarított környezet és a rend volt a domináns. 
Jó két órát töltöttünk ott. 
Visszaindulásunk után, már a nyeregben megbeszéltük: jövünk még a Táblásba. 
Az alapvetően mindhármunk vacak napját ez az este kimondottan feldobta.
S megint: köszönjük Nagy Robi felajánlását és Bori gigászi harcát a rengeteg hússal és gombóccal. Nagyok vagytok!
Üdv
Maffia

Hatos. 
A hatos az a szám, melyhez a harmonikus kapcsolatokat társítják. Gondolkodtam is mivel lehetne jellemezni a tegnapi városkörünket és arra jutottam telitalálat mind hatodik akciónkra, mind pedig az részben az alapelveinkre vonatkozólag. 
Merthogy az egész olyan vajpuhán és jól ment, mintha sok-sok éve csak ezt csinálnánk. Köszönhető ez természetesen a tavasznak is, mivel az előző menetek vagy mínusz húszban, vagy havazásban zajlottak, de ebben az időben egy hatalmas élményt jelent két keréken haladni. 
A városligeti keresgélés mivel nem járt eredménnyel, elindultunk a belváros felé. Az állatkert mögötti / melletti szűk kis sétányok, - melyekről a legtöbb városlakónak elképzelése sincs, hogy létezik – vadregényes élményt adott némelyikünknek. Haladni kicsit nehéz a fák, az aszfaltból kitüremkedő gyökere miatt, s kivilágítva sincs túlzottan. Egy remek DH pálya lenne lejtő és ugrók nélkül. 
Mivel itt sem jártunk sikerrel, irány a Dózsa György út – Lehel tér, majd Margit híd pesti, és budai hídfő, Batyi, Erzsébet híd. Mindenhol menet közben is a csomópontok felé találkozunk azokkal akiket kerestünk. A jó idő okán többen kimerészkednek, padokon ücsörögnek így a mi dolgunk is lényegesen egyszerűbbé vált. 
Köszönhetően ennek, az összes étel (konzerv) amit tőletek kaptunk elfogyott, az akció előtt vásárolt zsemlékkel egyetemben. Vittünk ki takarókat, női és férfi pulóvereket, nadrágokat, tisztálkodószereket, zsebkendőket melyből szintén nem maradt nálunk semmi.
Azaz mégis, a közös tekerés élménye és a hála. Kivétel nélkül, minden találkozás után pozitív élménnyel távoztunk, minden alkalommal olyan köszönetcunamit kaptunk hogy csak pislogtunk. 
Igyekszünk ezt nektek is továbbadni, reméljük, hogy a folyamatos jelentéseinkből azért mindez lecsapódik. 
Tehát még egyszer és nem utoljára de hatszorosan is: Köszönjük!
szevasztok
Maffia 

Átmozgató edzés

A beharangozott / tervezett útvonalat ismét keresztbe tették a tények. A diszpécserszolgálat ügyeletével beszéltünk indulás előtt, ahol elcsíptünk egy „utcást” (utcán dolgozó szociális munkás) aki(k)nek javaslatára nem a Mexikói utat céloztuk meg. Irány Kőbánya egyik szeglete, ahol kisebb közösségek laknak együtt az odavarázsolt kunyhókban. 
Az idő velünk volt ( visszaszívtam az időjárásfelelőst szidalmazó korábbi posztjaimat ) nagyszerű volt a tekerésre. 
Az erdő széléhez érve a nagyjából 10 centis hóban lepattantunk a bringáról és a vak sötét földúton ( mit föld, hóút volt ez ) a lámpáink segítségével kerestük az embereket. Nagyjából 5-6 perc után elő is bukkantak és egy rövid egyeztetés után, pár ott élő segítségével az egytálétel konzervektől, a tisztasági felszerelésekig és állateledelig bekerült a „lakónegyedbe”. 
A környéken még szétnéztünk, igyekeztünk bejutni a kerítéssel ugyan nem, de kutyákkal elkerített részekbe is, de hiába. 
Hiába a kutyaugatás, hiába a hangos szó hogy ételt és takarókat hoztunk, talán a bizalmatlanság, vagy a mély álom miatt nem nyíltak ki az ajtók. 
B terv: Irány a mexikói út (hátha) hogy a megmaradt - így is igen szép mennyiség – gazdára találjon. 
A Mexikói úton hála a lakossági lobbinak, illetve a tevékeny közbenjárásnak jóformán már senki nem lakik. Egy teremtett lelket nem találtunk ott. A városligeti sötétben jégrallyzás után a megbeszéltek értelmében elindultunk a kis városi körünkre. 
Kezdünk a Nyugatiban ahol eddig átlagban 10-12 ember volt aki fogadta a segítséget majd lássuk mit hoz a belváros. 
Nem láttuk. 
Ugyanis ami a nyugatiban fogadott az egyszerre volt pozitív és döbbenetes. Fent, egy helyiségben (szándékosan nem írom melyik) uszkve 30 ember pihent, legtöbben takaró nélkül. 
Tökéletesen beletrafáltunk tehát ismételten, nagyon jó helyre jöttünk. Középre leterítettünk egy takarót amire a konzerveket, pulóvereket, sapkákat, kesztyűket és minden egyebet elhelyeztünk. A félénkebbeket kapacitálni kellet hogy jöjjenek, vegyék el amire épp szükségük van. 
Jó volt látni ahogy magukra húzzák azokat a takarókat, meleg ruhákat amiket tőletek kaptunk és mi is tartogattuk kicsit. A lehető legjobb helyen vannak már.
Egy darabig vártunk míg szinte minden gazdára talált, majd kitoltuk a bringákat és egy tábla csoki elfogyasztása után mindannyiunk elégedetten ment haza a 4 órás esti etap után. 

Rakunk fel képeket is ma az útról. Persze nem mi lennénk, ha a gép, illetve az egyetlen erre alkalmasnak mondható telefon nem merül le az éjjel folyamán. De ez legyen a legkevesebb. 
Hamarosan jelentkezünk, köszönet nektek az adományokért, melyeket továbbra is várunk. 

Szevasztok 
Maffia

- Nem. Emberek nem tűnnek el így. 
- Dehogynem. Látod.
- De hol vannak? 
- Begyűjtötték őket. 
- Kik?
Rendőrök. Önkéntesek. “Mindenki”. 

Kicsit csalódtam ma és nagyon boldog vagyok.
4 és fél óra, ebben a brutális hidegben éjjel olyan volt, mintha jeget reszeltünk volna órákig a combunkon egy mirelit pulton ülve.. 
Telepakolva meleg takarókkal, ruhákkal, kajával és rendíthetettlen akarással elindultunk a már szokásosnak mondható körünkre. Ott lesznek azok – gondoltuk – akik pár szendvicsért, vagy az embereket alapvetően megillető minimumért, végtlen hálát rebegve köszönik meg nekünk és nektek azt a jót amit adunk vagy épp közvetítünk . 
Mentünk azért, hogy megtaláljuk őket, akik az utcákon reszketve várják mások önzetlen megbecsülését. 
De ez az éjszaka egy kicsit fals volt.
Fals, mert a kapuljakban, aluljárókban, az eddigi megszokott helyeken senkit, de tényleg, szinte senkit nem találtunk. A krízishelyzetre ( mínusz ötvenezer fok ) való tekintettel megnéztük az ilyenkor megnyitott egységeket ( pl templomok vagy épp specifikusabb melegedők ) de szinte sehol nem jutottunk a kapun belülre. 
A több órás “városnézés” után úgy döntöttünk elvisszük oda, ahol még nem jártunk. 
Irány a Dózsa György út, lássuk mi lesz. 
A Krízis központ ( Ide hoznak minden olyan embert akit találnak az utcán átfagyva ) hátsó ajtaja épp nyitva volt így gyorsan begurultunk. Többedszeri csengetésre egy tündérien kedves ápolónő nyitott nekünk ajtót. Kissé értetlenül - de érthetően - bizalmatlanul. Nem vártak beteget sem mentőt, s ilyenkor nem szokás csengetni. Elmondtuk mi járatban és kik vagyunk, s pár perc után megkaptuk a bebocsájtást. 
Telitalálat. Fullház, rengetegen vannak bent. 
Mivel a központot nem támogatja a Magyar Jaguár Tulajdnosok Klubja, így itt is a honpolgár jótékony felajánlásaiból lehet kiegészíteni a méltatlanul szűkös keretet. 

Az ápolónő elmondása szerint ilyen még egyszer sem fordult elő.
Nem jött be senki az utcáról, nem ajánlottak ilyenformán fel semmit. Odaadtuk az általatok összeállított ételmennyiség nagy részét ( az összeset nem tudtuk elvinni a takarók mellett ) így a krízis ellátóban holnap ( ma reggel ) egy gazdagabb reggeli és ebéd várja azokat az embereket akiket az utcán kerestünk. 

Alvás után összekapjuk a rengeteg ruhát és takarót és ellátoagatunk a Soroksári útra, ahol sokak a szabad ég alatt épített kényszerszállásaikon várják a segítséget. 

A képeket a mai és a holnap tekerésről holnap feltoljuk
Kösz lányok és srácok, 
Folyt köv. 
Csók 
Maffia.

Eksön szrí

Először is szeretném leszögezni, semmi közünk az időjárást befolyásoló tevékenységekhez. Ebben a témában olykor ugyan meginogtunk az este folyamán, mivel a helyzet kísértetiesen hasonlított az előző akciónkra. Egész nap csodálatos idő viszont ha mi egyszer elindulunk... Na ott lesz eső, havas eső, hó minden játszik, csak hogy színes legyen a paletta.

Este 9-re verődött össze az 5 fős mag és útnak indultunk. Megbeszélésünk alapján a már szokásosnak mondható kör után tervünk szerint kimennénk a külső kerütekbe is, úgy mint a Határ út, vagy épp a Soroksári úton található “faluhoz” is. 
Nos örömünkre - vagy épp bánatunkra - erre nem volt szükség, ugyanis a megszokott belvárosi körrel gyakorlatilag minden élelmiszer elfogyott.
A Boráros Tér környékén a hó és a nagy szél miatt senkit nem találtunk. Irány a Kálvin Tér és a belvárosi lehetséges melegített helyek . Többnyire aluljárók, illetve éles szemmel követve a lehetséges utcai beugrókat, kapuljakat. Mintegy 4 órás tekerés után az élelmiszerek elfogytak. Külön nagyon nagyon megköszönték a zsebkendőket, szappanokat, törlőkendőket a nők kimondottan hálásak voltak a betétekért. Ezek azok a dolgok amikre végképp nem jut abból a kevés pénzből ami van neki. Ha egyáltalán van. 
Külön jó volt hogy első alkalommal vittünk állateledelt is, mivel az Oktogonnál egy fiatalabb ember, ölében a kutyájával ( akit egyébként Hógolyónak hívnak ) várta a segítséget. 

És ami a Blahán történt az az eddigi legeslegnagyobb ajándék és szomorúság. 
Ambivalens, egyszerre rettenetes és csodálatos. 
Osztottuk a csomagokat, ( itt 7 embert találtunk ) amikor is az egyik oszlopnál egy középkorú férfi figyelt minket. Első ránézésre nem lehetett tudni vajon az utcán él vagy sem, a ruhájából nem lehett következtetni, mivel tiszta volt, ittas sem volt, de mivel igen későn volt már gyanítottuk hogy ide jött a hideg és a csapadék elől. 
( Bocs az egyes szám első személyért de megköveteli a sztori ) 
Ránéztem és a szeme egyszerre volt boldog és melységesen boldogtalan.. Kérdeztem adhatok e neki is, mivel ezért vagyunk itt.. A fejével mutatta hogy nem de nem tudott megszólalni.. Mivel láttam a hezitálást bíztattam hogy de, csak nyugodtan, mi tényleg ezért jöttünk.. Felemelte a kezét egy “V”-t mutatott és zokogni kezdett.. 
Úgy sírt, hogy beszélni alig bírt a fogai között annyit tudott kiszűrni, hogy egyszerűen nem hiszi el azt amit lát. Ezerszer köszönte meg, és patakokban folytak a könnyei ( Nem túlzok ). 
Nagyjából 5 perc után, kicsit megnyugodott, beszélgettünk kicsit. Annyit kért értsük meg, nem mindenki azért van az utcán mert kereste a bajt. Egyik pillanatról a másikra odakerülhet ma bárki, de tényleg bárki. 
Tudjuk, többek közt ezért is vagyunk itt.
Amikor eljöttünk még mindig sírt a meghatottságtól. Nehéz volt tovább indulni. 
Csináltunk fotót is, ha látjátok, a város valamelyik szegletében összefuttok vele, jusson eszetekbe mindez és hogy micsoda érték lapulhat ott bent. 
Azért ítam le ezt mert ezek a öröm és bánatkönnyek, ez a mérhetetlen hála és köszönet, nektek ugyanúgy jár, ti, akik az adományokat adjátok és akik nélkül mi is csak üresen koptatnánk a kilómétereket. 

Ez a tegnap éjjeli akció volt a három közül a legemlékezetesebb reméljük a következőt pár napon belül megint abszolválni tudjuk
Próbálunk előrébb lépni, hogy legyünk többen, legyünk nagyobbak, hogy a tüneti kezelés egy sokkal gyógyítóbb folyamat legyen. 

Szevasztok 
Maffia

Eksön tú. 

A szombat nem indult zökkenőmentesen. A zsemlékbevalók megvoltak, de a zsemle java ( 200 db ) jól elkésett. Mivel délután 5-ig volt helyünk ahol elészíthetjük, másfél óránk volt a gyártásra. 
Géppuska kéz mode on. 
Készítettünk sonkás, májkrémes, parizeres és lekváros szendvicseket. Minden zacskóba jutott még gyümölcs, keksz, csoki és pogácsa is. 
Este 9-kor találkoztunk a bázison. A alaphangulat tökéletes volt, egy kis készülődés, nyeregre fel, irány a város. Ezúton szeretnénk kollektíve megköszönni az időjárásfelelősnek a szíves közreműködését. Ugyanis indulásnál szemerkélt, majd az első sarok után már rendesen esett az eső. 
Majd a havas eső. 
S mivel a változatosság gyönyörködtet a hó is. 
A múltkor már bejáratott - kört kicsit megspékelve egy két extra hellyel - meg is tettük uszkve 3 és fél óra alatt, s így az adomány felét sikerült odaadnunk a rászorulóknak. Többen voltak mint a legutóbbi tekerésnél amit nem bántunk, de az utcán így is “kevesen”. 
Mikor visszaértünk a bázisra az havaseső is elállt. (Kösz mégegyszer)

A megmaradt csomagokat ma elvittük a Dankó utcai, Oltalom Karitatív Egyesület éjjeli menedékhelyére. Előtte felhívtuk őket és beszéltünk ügyeletessel aki mondta, ha egy órán belül odaérünk akkor vacsoraosztásra ki is lehetne adni. E nélkül a vacsora üres kenyér és tea lett volna de így 120 embernek jutott finomabb és tartalmasabb étel. 
Tegnap és ma este is sokan voltak hálásak nektek.

A tegnapi nap után úgy döntöttünk, hogy célzottabban kerekezünk. Noha kellenek olyan megmoccanások a továbbiakban is mint a tegnapi, amikor bejárjuk a várost, de ma előre kerestünk olyan intézményt ahol elkel a segítség. A terv az volt, hogy nyitott szemmel járva a célig, a rászorulók hozzájussanak a felajánlásokhoz. 

Több számot hívtunk napközben, sok helyen nem vették fel a telefont. Körülbelül a hatodik hely volt a Táblás utcai átmeneti szálló és melegedő. Egy nagyon kedves emberrel beszéltünk aki megköszönve elfogadta így nem volt kérdés hova megyünk. 
Egy nagyobbacska adag, 24-én este kapott adományt még kiporcióztunk a zacskókba és elndultunk a tegnapról megmaradtakkal. 
Menet közben párszor meg kellett állnunk, hisz az Ecseri út környékén sok rászoruló járkál tétlenül. 

Mikor megérkeztünk, egy kis logisztikázás után az ott lévő emberekkel egy közös helyiségben találkoztunk és kiosztottuk az ételeket és egyéb hasznos dolgokat. 
A képek nem adják vissza de többen voltak ( mivel ketten voltunk nem nagyon lehetett osztás közben folyamatosan fotózgatni is ) sőt a szálló ügyeletesének ( aki egy fiatal srác és 25-én is _itt_ dolgozik ) jelenlétében többen azért kértek még, mert tudták, hgoy egy két óra és a szobatársak is megérkeznek. 
A tegnapi nap apró csalódása után a mai nap üdítőbbnek hatott.

Ennyi köszönöm és jókívánság talán 10 év alatt gyűlik össze mint amit a két napban kaptunk.
És ez az amit szeretnénk itt valahogy átadni nektek is, akik segítettek:
Köszönjük és nem hagyjuk abba. 
Kellemes Ünnepeket nektek!
Pár nap és újra tekerünk.

Arra gondoltam, hogy alszom mielőtt ezt a jegyzetet megírom.
Alszom, hogy átgondoltan vessem le a gondolataimat az első akciónkról, de végülis úgy döntöttem jöjjön ki ez úgy ahogy van. 

Az esti tekerés – kutatgatás hol örömteli pillanatokkal, hol mélységes szomorúsággal töltött el. 
A felszínen a folyamatos jókedvünk a segítségnyújtás és az éjszakai tekerés végett, de mélyen a zaklatott szembesülés emberek méltatlan sorsa miatt. Persze, lehet azon vitatkozni hogy valaki megérdemli, valaki nem, de ez nálam nem hogy nem tétel, de komolyan felbosszantott pár ember átgondolatlan ítélkezése. (Ugyanis volt szerencsénk ezt is végighallgatni). 

Naívan nekifutottunk egy estének felpakolva mint a málhás lovak és azt gondoltuk, hogy ez a sok-sok felajánás amit kaptunk tőletek mind eljut még ma valakikhez. 
A fele sikerült. Nem részletezem miből mennyi, kicsit több mint a fele. Bejártunk rengeteg “csomópontot” tízenként szedtük az aluljárókat és hihetetlen, de ott ahol eddig rengetegen feküdtek nappal és éjjel, szinte üresen kongott. Benéztünk a kis utcáktól a forgalmasabb utak kapualjaiba, az ereszek alá ahol elvétve találtunk a segítségünkre váró embert. Alig. 

Most elmúlt 4, alvás, reggel felkelés és a most a hidegben didergő megmaradt étellel megyünk még egy kört. Nappal talán több szerencsénk lesz, de elnézünk nappali melegedőkbe is, mert most éjjel oda, már minket sem engedtek be. 
Szóval “holnap” folyt köv, a mairól pedig pár képet a teljesség igénye nelkül – mivel mindekiről nem készült kép - feltöltöttem a galériánkba.