.jpg)
Arra gondoltam, hogy alszom mielőtt ezt a jegyzetet megírom.
Alszom, hogy átgondoltan vessem le a gondolataimat az első akciónkról, de végülis úgy döntöttem jöjjön ki ez úgy ahogy van.
Az esti tekerés – kutatgatás hol örömteli pillanatokkal, hol mélységes szomorúsággal töltött el.
A felszínen a folyamatos jókedvünk a segítségnyújtás és az éjszakai tekerés végett, de mélyen a zaklatott szembesülés emberek méltatlan sorsa miatt. Persze, lehet azon vitatkozni hogy valaki megérdemli, valaki nem, de ez nálam nem hogy nem tétel, de komolyan felbosszantott pár ember átgondolatlan ítélkezése. (Ugyanis volt szerencsénk ezt is végighallgatni).
Naívan nekifutottunk egy estének felpakolva mint a málhás lovak és azt gondoltuk, hogy ez a sok-sok felajánás amit kaptunk tőletek mind eljut még ma valakikhez.
A fele sikerült. Nem részletezem miből mennyi, kicsit több mint a fele. Bejártunk rengeteg “csomópontot” tízenként szedtük az aluljárókat és hihetetlen, de ott ahol eddig rengetegen feküdtek nappal és éjjel, szinte üresen kongott. Benéztünk a kis utcáktól a forgalmasabb utak kapualjaiba, az ereszek alá ahol elvétve találtunk a segítségünkre váró embert. Alig.
Most elmúlt 4, alvás, reggel felkelés és a most a hidegben didergő megmaradt étellel megyünk még egy kört. Nappal talán több szerencsénk lesz, de elnézünk nappali melegedőkbe is, mert most éjjel oda, már minket sem engedtek be.
Szóval “holnap” folyt köv, a mairól pedig pár képet a teljesség igénye nelkül – mivel mindekiről nem készült kép - feltöltöttem a galériánkba.
