- Nem. Emberek nem tűnnek el így.
- Dehogynem. Látod.
- De hol vannak?
- Begyűjtötték őket.
- Kik?
Rendőrök. Önkéntesek. “Mindenki”.
Kicsit csalódtam ma és nagyon boldog vagyok.
4 és fél óra, ebben a brutális hidegben éjjel olyan volt, mintha jeget reszeltünk volna órákig a combunkon egy mirelit pulton ülve..
Telepakolva meleg takarókkal, ruhákkal, kajával és rendíthetettlen akarással elindultunk a már szokásosnak mondható körünkre. Ott lesznek azok – gondoltuk – akik pár szendvicsért, vagy az embereket alapvetően megillető minimumért, végtlen hálát rebegve köszönik meg nekünk és nektek azt a jót amit adunk vagy épp közvetítünk .
Mentünk azért, hogy megtaláljuk őket, akik az utcákon reszketve várják mások önzetlen megbecsülését.
De ez az éjszaka egy kicsit fals volt.
Fals, mert a kapuljakban, aluljárókban, az eddigi megszokott helyeken senkit, de tényleg, szinte senkit nem találtunk. A krízishelyzetre ( mínusz ötvenezer fok ) való tekintettel megnéztük az ilyenkor megnyitott egységeket ( pl templomok vagy épp specifikusabb melegedők ) de szinte sehol nem jutottunk a kapun belülre.
A több órás “városnézés” után úgy döntöttünk elvisszük oda, ahol még nem jártunk.
Irány a Dózsa György út, lássuk mi lesz.
A Krízis központ ( Ide hoznak minden olyan embert akit találnak az utcán átfagyva ) hátsó ajtaja épp nyitva volt így gyorsan begurultunk. Többedszeri csengetésre egy tündérien kedves ápolónő nyitott nekünk ajtót. Kissé értetlenül - de érthetően - bizalmatlanul. Nem vártak beteget sem mentőt, s ilyenkor nem szokás csengetni. Elmondtuk mi járatban és kik vagyunk, s pár perc után megkaptuk a bebocsájtást.
Telitalálat. Fullház, rengetegen vannak bent.
Mivel a központot nem támogatja a Magyar Jaguár Tulajdnosok Klubja, így itt is a honpolgár jótékony felajánlásaiból lehet kiegészíteni a méltatlanul szűkös keretet.
Az ápolónő elmondása szerint ilyen még egyszer sem fordult elő.
Nem jött be senki az utcáról, nem ajánlottak ilyenformán fel semmit. Odaadtuk az általatok összeállított ételmennyiség nagy részét ( az összeset nem tudtuk elvinni a takarók mellett ) így a krízis ellátóban holnap ( ma reggel ) egy gazdagabb reggeli és ebéd várja azokat az embereket akiket az utcán kerestünk.
Alvás után összekapjuk a rengeteg ruhát és takarót és ellátoagatunk a Soroksári útra, ahol sokak a szabad ég alatt épített kényszerszállásaikon várják a segítséget.
A képeket a mai és a holnap tekerésről holnap feltoljuk
Kösz lányok és srácok,
Folyt köv.
Csók
Maffia.
